történelme
Az emberi történelem során a ló uralására számtalan eszközt fejlesztettek ki. Az egyik első ilyen egy fém karika volt, melyet a ló orrlyukaiba helyeztek, hasonlóan a bikákhoz. Ehhez a karikához aztán kötelet vagy bőrszíjat erősítettek, melyet meghúzva a lovas erős fájdalmat tudott okozni a ló orrában. Ez az eszköz tekinthető tulajdonképpen az első zablának. Később aztán a fém átkerült a ló orrából a szájába, s így kialakult az a zabla, amely lényegében és hatásmechanizmusában mind a mai napig változatlan. A zabla egyidős a ló háziasításával. Főként fából, szíjból, csontból készítette az őskori ember. Két csontból vagy szarvasagancsból készült pofapálca akadályozta, hogy a ló szájából kicsússzon az ősi zabla. Az őskori lótartók körülbelül 3 ezer éve kezdtek fémekből, előbb bronzból, később vasból is zablát készíteni.
...feladata:
A lovasok többségének egyszerűen fékezőeszközt jelent, amellyel lovukat megállásra tudják kényszeríteni. A zabla a lónak fájdalmat tud okozni, emiatt engedetlen lovaknál sokan úgy vélik, hogy erősebb, azaz nagyobb fájdalom okozására is képes zablával a ló uralhatóvá tehető. A lovakkal komolyabban foglalkozók számára a zabla ehelyett inkább kommunikációs eszköz. Feladata, hogy egy üzenetet küldjünk a test egyik legérzékenyebb részéhez, egy készséges reakció eredménye érdekében. A lovaglás lényege, hogy a lovunk megfelelő támaszkodást keressen a zablán, ezzel együtt a száron is, melyet a lovas a kezével megtart.
...használatának technikája:
A zabla a ló szájában, a szájzugban helyeszkedik el, az állkapocs egy olyan részénél, ahol nem találhatók fogak (a „foghíjas részen”). Két oldalán az úgynevezett zablakarikákon keresztül csatlakozik a kantárhoz és a kantárszárakhoz. A lovas kezével húzza a kantárszárakat, ezzel a zablán keresztül nyomást gyakorol a ló szájára és nyelvére. A ló a kényelmetlen vagy fájdalmas érzést megszüntetni igyekszik, és ösztönösen a húzás irányába mozdul. A kellemetlen ingerekkel való averzív kondicionálás metódusának megfelelően az állat, hogy kerülje az újabb fájdalmat, megfigyeli, hogy mit kellett tennie azért, hogy a lovas a kantár húzását abbahagyja. Ez a tulajdonképpen kényszerítésre alapuló idomítási módszer rövid idő alatt kiépíti az irányító mozdulatok és az elvárt viselkedések közötti kódrendszert, amelyet a ló egy idő után automatikusan követ.
Lovaglás zabla nélkül:
A szoktatás ideje után, amikor a ló megismerte és megértette az irányítására szolgáló mozdulatok és az elvárt viselkedés közötti rendszert, a zabla erőteljes, netán erőszakos használata értelmetlen. Sőt, a szakszerűtlen alkalmazás kiválthatja a fájdalom megszüntetésére rendszeresen hiába törekedő ló lázadó, kezelhetetlen viselkedését is, így a lovas elveszítheti az eredetileg együttműködésre kész állat jóindulatát. Ezután a zabla valóban betöltheti egy régi feladatát, és segíthet fájdalommal megtörni a lázadó állatot, de a ló ezzel csak engedelmessé tehető, együttműködővé már soha. A megbízhatatlanná tett állatnak nehezebb a gondozása, és a lovaglása is veszélyesebbé válhat. Éppen ezért, hogy elkerüljék a lónak fölöslegesen okozott fájdalmat, vannak, akik a zabla használatát is nélkülözik a lovaglásban. A figyelmesen nevelt, szoktatott ló irányítása zabla nélkül is lehetséges.
Szavazás